Az Egyesült Államokban szabványos csatlakozótüskék (azaz az amerikai szabványos csatlakozók fémtüskéi) tervezési elve főként az elektromos biztonság, a polaritás azonosítás és az érintkezési megbízhatóság körül forog.
A tűk különböző méretűek: A feszültség alatt álló vezeték (L) tűje keskenyebb, a nulla vezeték (N) tűje szélesebb. Ez a "polaritásos kialakítás" biztosítja, hogy a dugót csak a megfelelő irányban lehessen bedugni az aljzatba, ezzel megakadályozva a készülék belső áramkörének fordított huzalozását és javítva a biztonságot.
A csapokon kerek lyukak vannak: A csapokon lévő kis lyukak az aljzat belsejében lévő kiálló reteszekhez való kapcsolódásra szolgálnak, fokozva a behelyezés és eltávolítás szilárdságát, és megakadályozzák a túlmelegedést vagy a laza érintkezés miatti ívképződést.
A földelőtüske hosszabb, és alul található: A három-ágú csatlakozódugóban a kerek földelőtüske hosszabb, mint a két lapos tüske, így biztosítva, hogy először a földelés létrejöjjön, majd lecsatlakozzon, mindig prioritást biztosítva a szivárgás elleni védelemhez a behelyezés és eltávolítás során.
